Pour la fête des pères, Pompon crée une poésie un peu foutraque pour son papa en s'inspirant des éléments de la nature qu'il croise sur son chemin.
Bonbon verset ír Apák Napjára, ihletet pedig a természetből merít hozzá, fűből-fából, amire csak útja során ráakad. Ám Hódvári úr figyelmezteti, hogy a versírásnak megvannak a maga szigorú szabályai. Bonbon előbb megpróbál megfelelni, de végül mégis a szívére hallgat.
