El 22 de abril de 1984, tres niños aparecieron abandonados en una estación de tren de la ciudad de Barcelona. No sabían explicar quiénes eran, quiénes eran sus padres, ni por qué estaban allí. Nadie los reclamó jamás. Fueron adoptados por dos pedagogos barceloneses, quienes los criaron con cariño y les dieron estabilidad. Pero 40 años después, aquellos niños convertidos en adultos quieren saber quiénes son sus padres y por qué fueron abandonados.
In 1984, three children were abandoned at a Barcelona train station with no memory of their identity or past. Unclaimed, they were adopted into loving homes. As adults, they now search for their biological parents.
Aliases
Kolme sisarusta, iältään kaksi, neljä ja kuusi, ilmestyy hylättyinä rautatieasemalle Barcelonassa 22. huhtikuuta 1984. Heidän nimensä ovat Ramón, Ricard ja Elvira. Heillä ei ole henkilöllisyystodistuksia. He puhuvat ranskaa ja muistavat vain tulleensa Pariisista. He eivät tiedä vanhempiensa nimiä eivätkä sitä, missä nämä ovat. Siitä hetkestä lähtien yksi kysymys vainoaa heitä: keitä he ovat? Vastatakseen tähän arvoitukseen heidän on palautettava mieleensä osa muistoistaan, joista monet ovat kadonneet tai tukahdutettuja. He saavat apua vapaaehtoisilta, jotka yhdistyvät sosiaalisen median kautta ja käyvät läpi karttoja, valokuvia ja sukupuita yhdistääkseen kaikki palaset ja löytääkseen ratkaisevan johtolangan. Edessä on matka, joka on yhtä jännittävä kuin monimutkainenkin ja jota ohjaa yksi tavoite: löytää heidän vanhempansa ja ymmärtää, miksi nämä hylkäsivät heidät. Onnistuvatko he?
1984. április 22-én egy barcelonai vasúti pályaudvaron három magára hagyott testvérre bukkannak, akik csupán kettő- négy- és hatévesek. Ramónnak, Ricardnak és Elvirának hívják őket, de nincs náluk semmilyen irat. Franciául beszélnek, és csak arra emlékeznek, hogy Párizsból jöttek. Nem tudják a szüleik nevét, sem azt, hogy hol vannak. Egyetlen kérdés kísérti őket: kik ők valójában? A rejtély megfejtéséhez vissza kell szerezniük emlékeik egy részét – amelyek közül sok törlődött vagy elfojtódott. Több önkéntes segítségére támaszkodnak, akik a közösségi médián keresztül összefognak: térképek, fényképek és családfák segítségével próbálják összerakni a mozaikdarabokat, és egy biztos nyomra bukkanni. Az út egyszerre izgalmas és bonyolult, egyetlen cél vezérli őket: megtalálni a szülőket, és megérteni, miért hagyták el a gyerekeket. Vajon sikerrel járnak?
